Diego de Landa:

"There were many beautiful books, but as they contained nothing but superstitions and falsehoods of the Devil,
we burnt them."

Egy kis statisztika

Úgy néz ki, kezd összeállni a bibliográfia, összegezném is a találatokat, mert akkor olyan érzésem lesz, hogy már tettem valamit a szent ügy érdekében :)

Összesen 40 papíralapú dokumentumot bányásztam ki innen-onnan,

• ebből 19-et már kézbe is vettem, legalább belepillantás erejéig

• 17 használhatónak bizonyult,

• hátravan még 10 a FSZEK-ben, 4 az MTA-ban és 5 az OIK-ban.

Nyelvüket tekintve 24 magyar, 15 angol, 1 pedig német.

A googlebooks-on 15 könyvet dobáltam be a saját könyvtáramba,
a delicious-on pedig 72 könyvjelzőm van.

Szóval lassan itt az ideje, hogy kezdjek is ezekkel valamit :)

Utoljára a Fejérváry-Mayer kódexről

C. A. Burland a kódex facsimile kiadásához készült bevezetőjében azt írja, hogy a Fejérváry-család már a 1532-ben és 1552-ben, a török támadások napjaiban is a Habsburgok mellett állt, és később (kb. 300 évvel :)) Fejérváry Gábor is kiemelkedő nemesembernek számított a Habsburg udvarban, és mivel valószínű, hogy Cortes anno ezt a kódexet is elküldte V. Károly Habsburg uralkodónak, így lehetséges, hogy a Habsburgokon keresztül került Fejérváry tulajdonába. Vagy nem :)
Azt azért el kell ismerni, volt egy ízlése ennek a Fejérvárynak, ugyanis a kódex megrongálódott szőrmekötését pink (később Burland már inkább csak halovány rózsaszínt említ) brokátra cserélte...
És végül maga kódex:

... és Cortes megérkezik

Ma beleolvastam Micheal Wood Konkvisztádorok c. könyvébe, ami elég részletesen tárgyalja Cortesék partraszállásának körülményeit és a később történtek okait. Ezzel kapcsolaban két érdekes forrást is találtam:

Az egyik Cortes V. Károlynak küldött térképe, amely itt tekinthető meg.

Az itt látható kép a Lienzo de Tlaxcala című kéziratból származik, ezen a lapon azt a jelenetet láhatjuk, amikor Cortest üdvözli Xicotencatl, aki Tizatlan királya (tlatoani-ja) volt. Ha lehet hinni a forrásoknak, akkor meglehetően hosszú életű volt, ugyanis a 11 Ház évétől a 4 Nyúl évéig élt, azaz 1425-1522-ig :)

Mezoamerika vagy Mezo-Amerika?

Rettentő fontos kérdés, de egyszerűen nem tudok átsiklani a kérdésen :) Angolul egyértelműen Mesoamerica, de magyarul? Felcsaptam a Magyar Nagylexikont, de az még arra sem méltatott, hogy megemlítse, úgyhogy ebben a pillanatban csak a Google maradt, ami kb. 80-nal több találatot dob ki a kötőjeles változatra.
Közép-Amerika analógiájára az is lenne a helyes, de mivel Közép-Amerika földrajzi területet jelöl, nem történelmit, nem biztos, hogy jó a gondolatmenet. Nekem mindenesetre a Mezoamerika szimpatikusabb :)

A Fejérváry-Mayer kódex útja

Úgy fest, Eduard Seler sem tudta, hogy is jutott hozzá Fejérváry ehhez a kódexhez, ugyanis az 1901-es könyvében ő is csak 1829 utántól tárgyalja csak a kézirat sorsát. Fejérváry régiséggyűjteményét amúgy unokaöccse, Pulszky Ferenc örökölte, aki szűkös anyagi helyzetben lévén Joseph Mayernek adta el a kódexet elefántcsontfaragványaival egyetemben, hogy csemetéi iskoláztatását bírja anyagilag. Ez az angol úriember pedig szülővárosa, Liverpool múzeumát kívánta gyarapítani, így került az oda 1867-ben.
(Csak zárójelben: Pulszky inkább csak mint kuriózumként tekintett erre kincsre, így lehet az, hogy soha nem említette a gyűjtemény kapcsán, még akkor sem, amikor eladta a Fejérváry örökségét. Később, amikor Pulszky meghalt, Loubat herceg Pulszky vejéhez, Hampell professzorhoz fordult, hogy megtudja a kódex előtörténetét, de csak azt a választ kapta, hogy erről írást csak a Pulszky-féle naplókban találhat, amelyek 1901-ben a Magyar Nemzeti Múzeum állományához tartoztak, de ekkor éppen elérhetetlenek voltak.)

Eduard Seler

Azért fontos kiegészítenem a Loubat-ról szóló bejegyzésemet, ugyanis a famsi.org-on található digitalizált könyvek nagy része Eduard Seler nevéhez fűződik. Ezekhez a kiadványokhoz azért van köze Loubat hercegnek, mégpedig úgy, hogy ő pénzelte Selert. Persze, azért ő is írt jópár dolgot, ezt nem szabad elfelejteni :)