"There were many beautiful books, but as they contained nothing but superstitions and falsehoods of the Devil,
we burnt them."
we burnt them."

Persze nem szabad megfeledkezni az egyik legfontosabb (bár sokszor vitatott) forrásról, a Wikipediáról, ami előzetes tájékozódásnak és információgyűjtésnek kiváló.
Érdekes módon az azték kódexek egyikének, a Fejérváry-Mayer kódex történetének van magyar vonatkozása is, ugyanis a magyar műkincsgyűjtő Fejérváry Gábor (Gabriel Fejervary) tulajdonában volt, aki később eladta Joseph Mayernek. 1829-ig nincs semmilyen információnk a kódex sorsáról, érdekes lenne megtudni, hogy Fejérváry miként és hogyan juthatott hozzá ehhez a kincshez. Egyébként a Magyar Szemle írása szerint "jól képviselte a lelkes, ügybuzgó, jó ízlésű, kora átlagműveltsége fölé emelkedő utazó és így a helyszíneken is vizsgálódó magyar nemesembert", szóval annyira nem elképzelhetetlen, hogy járt Mexikóban, és valahogy így került a tulajdonába.
Ebben a posztban egy internetes forrást szeretnék részletezni, ami egy kincsesbánya szinte, már jóideje böngészem, és még mindig nem értem a végére, bár azt azért el kell ismerni, hogy ez a honlap számomra kicsit kusza felépítése miatt van.
Műveltségem újabb hatalmas fehér foltjára bukkantam, amikor a Wikipedia Közép-Amerikáról szóló szócikkét olvasva kiderült, hogy a nekem leginkább megfelelőbb elnevezés nem Latin-Amerika, de nem is Közép-Amerika, hanem Mezoamerika. De jobb későn erre rájönni, mint soha :)
Ezúttal "hazai" forrásból, a Masterpieces of Illumination című, szívemnek igen kedves remekműből szemezgettem, ami nagyrészt természetesen az európai kódexfestészettel foglalkozik, de hoz néhány példát más kontinensekről is, Dél-Amerikát ezúttal a Borgia-kódex képviseli.
És akkor pár szó a Borgia-csoport névadó kéziratáról: ez a kódex valamikor a 13. században keletkezett a mai Puebla állam területén, jelenleg a Vatikáni Könyvtár birtokolja. 76 illumált oldalból áll, 270 x 265 mm nagyságú, és összesen 11 méter (!) hosszú (ezek ugyanis nem "igazi" könyvek voltak, hanem harmonikaszerűen összehajtogatott szarvasbőr-csíkok, de erről majd később egy kicsit részletesebben is fogok írni).
Az itten látható kristálykoponya valamelyik már említett albumban ragadta meg a figyelmemet, azonban apró szépséghibája a dolognak, hogy nagy valószínűséggel ezek csak hamisítványok, ugyanis a Múlt-kor portál szerint "nem mindegyik lelet származik dokumentált ásatásokról, és többnyire semmilyen stílusbeli vagy technikai hasonlóságot sem mutatnak az eredeti prekolumbián ábrázolásokkal, amelyek igen kedvelt motívumok voltak a mezoamerikai ikonográfiában", pontosabban: "Az aztékok és a toltékok a halálfejeket csaknem mindig bazaltból vésték ki, stukkóval fedték be és színesre festették. Ezek a darabok durvább megmunkálásúak, mint a kristálykoponyák, de természetesebbnek hatnak. A mixtékek aranyból készítettek koponyákat, pontosabban koponyaszerű arcokat. A mészkőbe vésett maja koponyák pedig gyakran a naptári napokat jelképezték."
